" - A maga megjegyzése tapintatlan volt és durva, de ha az a célja hogy szórakozásból megalázzon, akkor hiába vesztegeti az idejét. Köszönöm az ánizslikőrt, ami mellesleg borzalmas, de meg fogom inni. Aztán elszívok egy cigarettát. Végül felállok és elmegyek. De maga akár máris elmehet, mert nem tesz jót egy festő jóhírének, ha egy asztalnál ül egy prostituáltal. Mert az vagyok, tudja?! Tetőtől talpig igazi prostituált! Ez az én erényem: nem csapom be se magamat, se magát. Mert nem éri meg, maga nem érdemli meg hogy hazudjak megának. Megértette? Tetőtől talpig prostituált vagyok, ez a lényegem, ez az erényem! Maga pedig festő létére nem érti a modelljeit. Ha értené a dolgát, soha nem látna különleges ragyogást egy nőben, aki nem más, mint egy prostituált.

- A ragyogásnak semmi köze a prostituálthoz, csakis és kizárólag ahhoz a nőhöz van köze, aki igazán maga. Maga ragyog. A fénye belülről árad, az akaratából, egy olyan ember lelkéből, aki fontos dolgokat áldoz fel olyan dolgokért, amelyeket még fontosabbnak tart. A szemei. Ez a fény a szemeiből árad. 

A nő úgy érezte lefegyverezték. A férfi nem hagyja hogy provokálja. Szerette volna hinni, hogy csak le akarja fektetni és semmi több. Nem szabad elhinnie, hogy léteznek a földön érdekes férfiak... "