" Kérem ne beszéljen - mondta a férfi. Most jól látom a fényét. A saját személyes fényét. 

...Személyes fény?! Hát ennél messzebb nem is állhatna a valóságtól ez az ártatlan festő, aki semmit nem tanult az élettől. Bár a nő nem töltött egész éjszakákat azzal, hgy az élet nagy filozófiai kérdéseiről elmélkedjen, legalább egy dolgot tudott: nincs benne semmi olyasmi, amit fénynek lehetne hívni. Éppen olyan ember mint a többi, némán szenved a magámytól, próbálja igazolni a tetteit, erősnek tetteti magát amikor gyenge, és gyengének tetteti magát amikor erős, lemond bármilyen szenvedélyről egy veszélyes munkáért, de ennek nemsokára vége.. A jövője tele van tervekkel, a múltja pedig sok-sok csalódással.

Egy ilyen embernek nem lehet különleges ragyogása... "